“Az EU nem érti a kelet-európai oligarchák gondolkodásmódját”

BÉTON BLEU MAGAZINE x Szabad Terek

A Fidesz ultrakonzervatív párt kormányzása alatt Magyarország fokozta a nyomást a civil szervezetekre és a művészeti intézményekre. A Béton Bleu Magazin Orbán Gáborral és Vida Júliával*, a "SZABAD TEREK", a budapesti székhelyű civil szervezetek és művészeti terek hálózatának munkatársával beszélgetett a civil szerveződésekről és az együttműködésről az illiberális demokráciákban.

Béton Bleu Magazine: A "Szabad Terek" 2017-ben indult, mint egy olyan hálózat, amely független közösségi tereket és civil szervezeteket hoz össze Budapesten. Ez válasz volt a kormánypárt, a Fidesz nyomására?

Szabad Terek: Többé-kevésbé. Mielőtt elkezdtük volna, támadások voltak a civil szervezetek és a közösségi helyek ellen. Nem a kormány, hanem az önkormányzatok részéről. Be akarták zárni az olyan közösségi helyeket, mint a budapesti Aurora, egy közösségi hely és inkubátorház, amely teret biztosít az LMBTQ közösségnek, független újságoknak és civil szervezeteknek. Egy másik esetben Pécs város polgármestere, Páva Zsolt odáig ment, hogy felvette a kapcsolatot az ingatlan tulajdonosával, hogy megakadályozza, hogy az Emberség Ereje nevű civil szervezetnek a városban legyen a székhelye, és ezzel megakadályozta a működésüket. Más városokban is láthattak hasonló dolgokat.

BB: Mi volt a célja a "Szabad Terek" elindításának?

ST: Úgy gondoltuk, hogy fontos lenne egy olyan szervezetekből álló hálózatot kiépíteni, amelyek ugyanazokat az értékeket vallják, mert úgy véltük, hogy együtt erősebbek lehetünk. Ma kilenc városban 60 tagunk van. Célunk, hogy együttműködjünk, tanuljunk egymástól, és erős hálózattá váljunk.

BB: Még mindig úgy érzi, hogy a kormányzati nyomás akadályozza a munkáját?

ST: Igen. Egy-két hellyel kezdődött, de mostanra minden szervezet és hely ugyanolyan nyomás alatt áll a kormány részéről, amely új szabályokat és törvényeket vezet be, hogy egyre nehezebbé tegye a működést. Egyre kevesebb pénzünk van, és egyre kevesebb helyre tudunk menni. Azért próbálnak a szabályozásokon keresztül nyomást gyakorolni ránk, mert ez kevésbé nyilvánvaló, mintha nyíltan támadnák az egyes szervezeteket. Szóval olyan ez, mint a béka a forró vízben. Egyre forróbb és forróbb lesz, és nem érezzük, mert csak egy-egy új törvény, egy-egy új rendelet jön. Nehéz észrevenni, hogy mikor kezd forrni.

BB: Milyen szabályozással akadályozza meg a magyar kormány a liberális szervezetek működését?

ST: Egyes előírások szerint például bizonyos helyeknek, például kluboknak és közösségi központoknak éjfélkor be kell zárniuk. Ez azért nehéz, mert sok vállalkozás esetében a bevételek nagy része éjfél után keletkezik. Másodszor, kevesebb a nonprofit szervezetek, művészeti csoportok vagy színházi rendezvények számára rendelkezésre álló nemzeti alap. Nehéz fenntartani egy helyet, mert nem tudod kifizetni azokat az embereket, akikkel együtt dolgozol. Az adórendszer további nyomást gyakorol ránk. Folyamatosan változik, és egyre nehezebb olyan embereket találni, akik egyre kevesebb pénzért hajlandóak egy civil szervezetnek dolgozni. A civil szervezeteknek dolgozni Magyarországon luxus dolog.

A nem kormányzati szervezetekre való csapás másik módja, hogy csak kormánybarát nem kormányzati szervezeteket finanszíroznak. És nyilvánvalóan nem létezik olyan, hogy kormánybarát civil szervezet. Akik azt állítják, hogy azok, azok csak Orbán kis háziállatai. Az olyan szervezetek, mint a miénk, az uniós finanszírozásból élnek. Régebben nagyon könnyű volt a vállalkozókkal dolgozni egy sajátos adórendszer miatt, de idén nyáron egyik percről a másikra felére csökkentették az ezen a programon keresztül történő finanszírozást. Ugyanakkor a közüzemi szolgáltatások árai is emelkedtek, ami szintén sújtotta a civil szervezeteket. Ezek a rejtett lépések, amelyek nem egyértelműek, amelyeket nem feltétlenül lehet látni. Azt mondják, hogy "nem a civil szervezeteket vesszük célba", de az eredmény ugyanaz.

BB: Megváltoztatta-e a független civil szervezetek elleni kormányzati támadás a magyarországi kulturális tájképet?

ST: A kulturális rendezvények és színházak száma ugyanannyi lehet, de ezek a színházak, rendezvények és fesztiválok sokkal közelebb vannak a kormányhoz. Akik nem azok, azok alig tudnak túlélni. Soha nem mondják, hogy nem lehet. A kormány soha nem mondja, hogy ilyen rendezvények nem lehetnek. Csak nem kapnak elég pénzt, hogy megcsinálják.

BB: Mennyire szabadok a kulturális intézmények és a művészek, hogy kifejezzék magukat, rendezvényeket szervezzenek vagy kiállításokat rendezzenek? Tudna konkrét példát mondani?

ST: Az öncenzúrára számos példa van, különösen helyi szinten. A független színházak vagy cégek attól félnek, hogy valamilyen büntetést kapnak a helyi önkormányzattól, különösen azokban a városokban, ahol a helyi önkormányzat fideszes. Szerintem nagyon nehéz teret adni a független vagy alternatív kulturális eseményeknek.

A művészeti szcéna kialakulásának módja teljesen megváltozott. Régen úgy volt, hogy az új ötletek és kifejezésmódok a kis alternatív, független csoportokból indulnak ki, és csak utána jutnak el a mainstreambe, a nagy színházakba. Ma sok művész és rendező a kormány által támogatott mainstream színházból szivárog be az alternatív szcénába. Így az új ötletek eltűnnek, mert a közönséget már nem érdeklik. Az alternatív szcéna eltűnik.

BB: Úgy érzi, hogy kevesebb a sokszínűség a mai Magyarországon?

ST: Igen, sok művészeti csoport és civil szervezet tapasztalja ezt. Az emberek félnek részt venni, mert félnek a következményektől, még a napi munkájukban is. A legtöbb ember, különösen a kisebb városokban, valamilyen kapcsolatban áll az önkormányzattal vagy az állami cégekkel. Sokan úgy gondolják, hogy bizonyos módon kell viselkedniük, és távol kell maradniuk bizonyos helyektől, például a független színházaktól. Ennek következtében kevesebb a színházi esemény. Kevesebb a forgatókönyv. Sok rendező és művész elhagyta az országot. Ez napról napra történik, és ezt érezzük.

BB: Vannak-e erőfeszítések a közösségben a magyarországi művészeti agyelszívás megakadályozására?

ST: Az emelkedő energiaárak miatt egyre többen próbálnak napról napra túlélni. A kérdés számukra az, hogyan éljük túl a telet. Hogyan tudjuk kifizetni a számláinkat? Ez megnehezíti az olyan dolgok átgondolását, mint a demokrácia építése és a bajba jutott civil szervezetek segítése. Magyarországon is óriási a megosztottság, ami megnehezíti, hogy valóban egységes ellenállást építsünk. Ha három ember összejön, öt perc múlva szétválnak, mert megtalálják azt az egy dolgot, amit nem értenek vagy amiben nem értenek egyet. Elvesztettük a képességünket arra, hogy közösséget alkossunk, csoportot alkossunk és harcoljunk valamiért.

BB: Ön szerint az EU eleget tett az önökéhez hasonló szervezetek és általában a művészek megsegítésére?

SS: Láthatjuk, hogy az EU megpróbál beavatkozni, de nagyon nehéz egy dologra rámutatni, hogy bizonyítani lehessen a kormány hibáit, a túl messzire ment döntéseket. Olyan ez, mint a hal vagy a kígyó; amikor megpróbálod megragadni, kicsúszik a kezedből. Úgy gondolom, hogy a jogszabályok és a korrupció miatt rengeteg pénzt visszatartanak. De ez azt is jelenti, hogy kevesebb pénz van az országban, ami nekünk is fáj.

BB: Hogyan juthatna el Önhöz jobban az uniós finanszírozás?

ST: A hozzánk hasonló szervezetek éheznek, és még több szervezet fog bezárni, ha a dolgok nem változnak. A visszatartott pénzek egy részének közvetlenül a civil szervezeteknek kellene jutnia, mert mi a kormány munkáját végezzük. Mi vagyunk azok, akik törődünk a gyerekekkel, akiket érdekelnek az európai törvények és értékek. Mi törődünk a menekültekkel, a kisebbségekkel és az LMBTQ-jogokkal - mindazokkal a dolgokkal, amelyekkel a kormány nem törődik.

BB: Van rá példa?

ST: Az iskolák esetében szülőként fizetnie kell a könyvekért, a szappanért, a törölközőért és az ételért. Sok mindenért kell fizetned, amit szülőként fizetned kell. És most az iskolák pénzt gyűjtenek a fűtésre. Vannak civil szervezetek, amelyek megpróbálnak segíteni ezeknek a családoknak. Mit tesz a kormány? Ahelyett, hogy ezt kifizetnék, autópályákat és sportstadionokat építenek.

BB: Miért olyan nehéz az EU-nak beavatkoznia?

ST: Talán nem értik a kelet-európai oligarchák gondolkodásmódját. Az EU Bizottság mindig azt hiszi, hogy nyomást tud gyakorolni a magyar kormányra, hogy változtasson az irányvonalán. Azonban csak úgy tesznek, mintha ezt csak a felszínen tennék. Valódi változás nem fog bekövetkezni. Őszintén szólva nem hiszem, hogy a Fidesz-kormánnyal együtt lehet működni, mert ők csak a saját előnyüket látják, és a saját előnyük alatt nem az ország előnyét értem.

BB: Bízik abban, hogy a magyarországi kulturális élet megmarad?

ST: Nem tudom, hogy azok az emberek, akik elhagyták az országot, visszajönnek-e valaha is. És azt hiszem, hogy azok, akik itt maradtak, nagyon jól ismerik a jelenlegi rendszert. Csak mennek tovább, és tudják, hogyan kell navigálni benne. Olyan vízben úszol, ami nem túl meleg vagy hideg, hogy úgy mondjam. Nem ideális, de talán jobb, mint kint lenni. A kérdés tehát szerintem az, hogy meg tudjuk-e változtatni a hozzáállásunkat. Országos szinten évtizedekbe telik, amíg egy olyan rendszerrel kapcsolatos hozzáállás megváltozik, amely sok ember számára annyira ismerős. A kérdés az, hogy a fiatalok Magyarországon maradnak-e vagy sem. Mert ha elmennek az országból, akkor csak az öregek maradnak, akik csak ezt a rendszert ismerik.

Nehéz megtartani a hitet, főleg akkor, amikor látod, hogy az intézményeket tönkreteszik. Egyszer a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) tanárait és vezetőségét lecserélték a Fidesz embereire. A diákok néhány hónapig Occupy mozgalmat szerveztek, hogy tiltakozzanak ez ellen a döntés ellen. De aztán a Covid miatt el kellett menniük, legalábbis ezt mondta a kormány. Nem tudom, hogyan fognak újjáépíteni egy ilyen nagy hagyományokkal rendelkező és a magyar kultúrában nagyon fontos szerepet betöltő intézményt.

BB: A kulturális életben okozott károkat tehát nagyon nehéz lesz helyrehozni.

ST: Szerintem lehetetlen változtatni a jelenlegi helyzeten, amikor az összes jó és híres rendező és tanár elhagyta az országot. Lesz egy új generáció, amelyet olyan tanárok és művészek tanítanak, és olyan újságírók, akik nem tanárok, művészek vagy újságírók, hanem például a kormányzati nemzeti rádiónak és televíziónak dolgoznak, és részt vesznek az álhírgyártásban. Ők lesznek a magyar újságírók és művészek következő generációja. Ezt a rendszert nagyon nehéz demokratikusan megváltoztatni, a nulláról kell kezdeni.

Az idősebb magyarok soha nem tanulták meg, hogyan kell demokráciában élni. A Fidesz 2010-es hatalomátvétele előtt és a 89-es rendszerváltás után nem volt elég idő arra, hogy megtanulják. Most pedig fennáll a veszélye, hogy a fiatalok sem fogják megtanulni, mert autokráciában nevelkednek. Ahhoz, hogy valódi változás történjen, az embereknek meg kell tanulniuk, hogyan kell demokráciában élni.

BB: Hogyan történhet ez meg?

SS: Sokan úgy gondolják, hogy a változást az EU-nak kell végrehajtania, mert mi magunk nem vagyunk rá képesek. Én azonban nem értek egyet. A változás soha nem kívülről jön. Ha arra várunk, hogy az EU nyilatkozatokat és döntéseket hozzon, az nem segít rajtunk. Szerintem meg kell változtatnunk azt, ahogyan az emberek gondolkodnak Magyarországról. És ezért gondolom, hogy sokkal fontosabb, hogy megerősítsük azokat a magyarországi szervezeteket, amelyek kapcsolatot teremtenek az emberekkel a helyszínen, a városokban. Ez sokkal fontosabb, mint petíciók aláírása vagy nyilatkozatok követelése.

Köszönöm szépen, hogy időt szakított ránk.

Interjú a DeepL fordításában. Kérjük, értesítsen minket, ha bármilyen pontatlanságot talál.

* Gábor és Júlia is elhagyta a Szabad Tereket az interjú készítése óta. Válaszaik a szervezet álláspontját tükrözik.

A oldalról:

Szabad Terek egy magyarországi hálózat, amely független közösségi tereket hoz össze civil szervezetekkel. Saját megfogalmazása szerint a hálózat 2017-ben alakult, hogy kiszélesítse a magyarországi civil társadalom szűkülő tereit, és egy nyitottabb és demokratikusabb társadalomért dolgozzon. A cél a kohézió növelése és gyümölcsöző együttműködés generálása a tagok között, valamint inspirálni és támogatni őket, hogy együtt hozzanak létre olyan projekteket, amelyek közös értékeiket népszerűsítik.

Weboldal: https://szabadterek.hu

Interjú: Thorsten Schröder

27/01/2023

FIND more curated content on instagram: @bétonbleumagazine